Miről beszélhet egyáltalán a brit uralkodó? II. Erzsébet hetven éve gyakorolja ennek művészetét. Hosszú uralkodása során nagy hatalmú, sőt teljhatalmú királyok örököseként biztosan volt, hogy mocorgott benne a közéleti megszólalás kényszere, de soha nem hagyta el a száját politikai töltetű vélemény. És hogy a királynőben miként játszódott és játszódik le ez a halálig viselt némasági fogadalom, megint csak nem tudható – így hát a legendás brit pletykalapok vagy a nagy sikerű, ámde a valóságot egyre vadabbul szétszínező A korona című filmsorozat próbál erről beszélni.
A királynő uralkodásának alkonyán ismét a média érdeklődésének kereszttüzébe került a 74. évében járó trónörökös, Károly herceg is, miután – megint csak sajtóértesülésként – állítólag többször és határozottan kifejezte, hogy a konzervatív kormány legújabb, illegális migránsokat Ruandába kitoloncolni szándékozó terveit „visszataszítónak” tartja. (A két ország egyébként megállapodást is kötött: Ruanda az illegális migránsok befogadása mellett jelentős gazdaságfejlesztési támogatást kap, s Kigali jelezte, nagyon is kész az együttműködésre.) Az állítólagos károlyi kijelentés kapcsán a trónörökös hivatala közölte: nem kommentálnak privát beszélgetésekről szóló értesüléseket, és a politikai döntések a kormányzatot illetik meg.
Poundbury látképe: Károly herceg építészeti nézeteinek átültetése a valóságba Fotó: Shutterstock
Fontos elhatárolódni az ilyen tettektől, mert az nem lehet művészi önkifejezés, ha átvitt értelemben azt sugalljuk, hogy valakinek az életét nyugodtan ki lehet oltani, mert az belefér.
Franciaország máris történelmi költségvetési megszorításokat jelentett be, miközben az európai gazdasági krízis egyre inkább politikai fegyverré válik.